Múlt jelen és jövő egyben

Az ember jelenét meghatározza a múltja, a jövőt pedig a jelen, ez rettentő egyszerűnek tűnik, de vajon tényleg ennyire az? Mindenki tudja, hogy nem, hiszen tapasztaljuk. Minden ember a saját bőrén. Sírunk, nevetünk, szenvedünk, padlón vagyunk, majd’ felállunk, mert ez az élet rendje, így kell lennie. Fel kell állni, különben „véged”. Az élet amúgy is olyan rövid, ki kell használni minden apró lehetőséget, de közben meg kell maradni annak, aki vagy! És tudjátok mit, ezt tartom a legnehezebbnek. Én még mindig keresem magam, azt tudom, hogy ki voltam, talán azt is, hogy milyen szeretnék lenni, de hogy ki vagyok… fogalmam sincs. A múltban egy édes, cserfes szőke kislány voltam, aki mindig előbb beszélt, mint gondolkozott, és nyomban kiverte a hisztit, ha valami nem úgy volt, ahogy azt ő akarta. Aztán lassacskán elkezdtek érdekelni bizonyos dolgok, például a tánc, ami kitölti az életem. A csapatversenyek, a sok-sok fellépés, és a még több próba néha nyűg volt, de olyan jó volt tartozni valahová. Tudtuk, hogy ha nyerünk, akkor azt együtt tesszük, és mindenki kihozta magából a legjobbat. Persze volt, hogy a színpadról sírva jött le egyikőnk, de akkor sem cseszegették őt a többiek, hanem mindenki megpróbálta vigasztalni. Hát nem csoda, hogy az én 11 éves pályafutásom is könnyekkel végződött a sötét színpadon, miközben az utolsó számomat táncoltam el. Felejthetetlen, amit a tánc adott, és adni tud akárcsak egy-egy hétvégi buli alkalmával is. Szóval mondhatom, hogy ez a múltam, a jelenem, és a jövőm is egyben.        

De aztán haladjunk szép sorjában, az édes kislányból szorgalmas diák lett, de aztán valami megtört, na nem a tanulásban, hanem otthon. Anya egyre többször volt feszült, a családi dolgok, és még megannyi más minden hozhatta elő belőle, hogy rendszerint rajtam vezette le a feszültséget. Én meg kihez menekülhettem volna, mint az akkor legjobb barátnőmhöz D-hez. Komolyan, elismerésem neki, hogy folyamatosan ápolgatta a lelkem, annak ellenére, hogy tudta, nekem semmivel nem lesz jobb otthon. Azt hiszem, ezt jobban megbecsülhettem volna. De már kár ezen filózni, ha a jövőmben kell lennie, akkor ott lesz.

Na de milyen is lesz a jövőm? Hm, ezen is mennyit, de mennyit gondolkoztam már. Szép ruhákba öltözött marketinges, vagy cikkírónő, esetleg magazinszerkesztő? Álommelók lennének biztosan. De ha nem is ezekre gondolok, hanem a tulajdonságokra, akkor azt mondom, hogy szeretnék erős lenni. Olyan, aki kimondja, amit gondol, persze tudom, az embernek néha meg kell erőltetnie magát, és szembe mosolyogni a legnagyobb ellenségeivel, ha ez a kötelessége, de a magánéletben nem leszek ilyen! Egyszerűen nem tudok, és nem is akarok ebből engedni. Ezen kívül szeretném, ha nem agyalnék mindenféle apróságon (bár lehet, hogy ez belém van programozva…), mert attól csak minden rosszabb lesz. Nem tudom, hiszek is a sorsban, meg nem is. Hiszem, hogy minden rossz után jön valami jó, hogy a gonosz elnyeri büntetését, a jó pedig méltó győzelmét, de abban is, hogy a sorsunkat magunk irányítjuk… és azért valljuk be, ezek a dolgok annyira nem klappolnak össze. Teljes káosz a jelenem, pedig elméletben tudok mindent. Sőt másokon is tudom alkalmazni, segíteni, átlátni a dolgokat, de a sajátjaimat… na, az már elég nehéz feladat. Túl érzelmes ember vagyok talán, és hagyom, hogy a szívem irányítson az eszem helyett, még ha tudom is, hogy attól rosszabb lesz nekem, másnak meg jobb… még ha olyan sokan cserben is hagyták már. Na, azt hiszem itt a bibi, itt akad el néha az az oly’ nagy beccsel emlegetett hit, meg bizalom. Már az elején megfejtettem, hogy a múlt kihatással van a jelenre, nemde? Hát az enyémre elég naggyal…       

Elveszve

Éreztétek már, hogy el vagytok veszve? Hogy akárhogy is keresitek, de nem találjátok a helyeteket a világban? Hát ha ti nem is, de én most ezt érzem. Nem tudom, mi van velem az utóbbi pár hétben, de ritka szarul érzem magam. Olyan magányosan, szeretethiányosan, és céltalanul. Főleg esténként jön rám ez a haláldepressziós érzés, és az istennek se tudom elkergetni. Persze vannak jobb, meg rosszabb pillanatok, a jobbak főleg J-nek, és R-nek(ő egy nagyon jó sulis barátnőm) köszönhetőek, akik bírják a sok nyavalygásom, meg vidítgatnak, és erőt adnak állandó jelleggel, a rosszabbak meg… jó lenne már túl lenni ezen az egészen!!! Csak egyszerűen valami nem enged, komolyan, sokszor már azt érzem, hogy belebolondulok ebbe. Este csak Tv-vel tudok elaludni, de még ez sem segít, mert éjszakánként egy tucatszor felkelek, reggel nyűgösen ébredek, este meg rossz érzettel fekszem le… sose éreztem még ilyet, de nem is akarok többé! Nem tudom, mi okozhatja… pedig rá kéne jönni. Jó-jó, azt tudom, hogy félek, hogy a szombat esti buliban viszont látom L-t, de nem akarok már tőle semmit, inkább ne is legyen ott. Ha meg ott lesz, na akkor majd alakul, de inkább nem gondolok bele, nem akarok, nem tudom, hogy fogok viselkedni, és ájh, na mindegy, téma lezárva.    

Új élet…(?)

Na szép jó péntek 13-ai reggelt mindenkinek! Nem tudom ki hogy van vele, de én per pillanat úgy vagyok, hogy majd az este végére megmondom, hogy szerencsét hoz-e ez a nap. Mindenesetre nem várok tőle semmi fergetegeset.

Na de mi történt velem eddig? Hát az érettségi írásbeli részén 4/5 arányban sikeresen túl vagyok. Közben volt egy szülinapom, amikor is megittam az első legális piámat, egy amolyan anonim kocsmába kábé délben, meg volt egy szülinapi szombat este (L. nem jött el), amikor is sikerült jól bebasznom… atya ég, micsoda másnap volt az, nem kívánok olyat senkinek, de tényleg. Azután el is döntöttem, hogy új életet kezdek… de hogy ez miben áll?

1. Józan bulik J. szülinapjáig, ami júni 12-én lesz.
2. Cigi elvonás.
3. A kavargatások felfüggesztése.

Na igen, ez mind szép és jó… elképzelésnek!De hogy megtartani nem tudom, az szerda este kiderült. Ugyanis szerdán elszöktem Drága Barátnémhez(J.) „tételeket kidolgozni” Aha, persze… meg akartam szabadulni az otthoniaktól, szóval ez volt az indok, hogy mehessek bulizni (mert ugyebár szombaton is akarok, és két bulit lehet, hogy nem vennének jó néven egy héten). Persze, tudom, hogy hazudni nem szép dolog, és nem is szeretek átvágni senkit, de higgyétek el, ha az én helyzetemben lennétek, ti is erre fanyalodnátok. Szóval délután filmdélutánt tartottunk, meg tánciskolát xD este pedig jöhetett a buláj. Nem volt rossz, nem volt rossz… eleinte alig voltak ugyan, de a végére már egész megtelt a felső szint. És ugye mindenki látja az első pontomat, azaz no pia… na ez már az első fél/egy órában megszegésre került, mikor is megittuk a kis tequiláinkat. A második pontot viszont sikeresen betartottam oh yeah, az szerintem menni is fog, főleg ha mindig lesz a közelembe vlki, aki megállít. (A) A harmadik pont már neccesebb, ha J. nem rángat el, az is megesett volna…

Na már most, kérdem én, hogy mégis mire jók ezek a hülye pontok ha olyan betarthatatlanok?Az elsőt korrektnek tartom, mert már az egészségünkre van rossz hatással az állandó piálás, mert tudni lehet, hogy egy hét alatt nem tisztul ki az ember szervezete (azért mégis jó volt valamire az a biosz óra ;)), de olyan nehéz betartani, hogy eldöntöttük megteszi nekünk a fél üveg pia is, a másikat meg majd másik hétvégén… így még zséileg is jól jövünk ki. ;) A cigis részt ahogy már mondtam annyira nem nehéz betartani, ha van ki lebeszél, a kavarás… na az a másik sarkallatos pont. Oké, én tényleg nem akarom, hogy mindenki ribancnak nézzen, de azért az embernek vannak szükségletei. És mi J-vel megbeszéltük, hogy smárolás függők vagyunk… lehetne rosszabb is, nem? Szóval eldöntöttem, hogy ezt se fogom megvonni magamtól, de mondjuk lehetne csökkenteni az egy bulira jutó kavarások számát. ;) Na majd meglátjuk mi sül ki belőle… de tudjátok mit, nem agyalok rajta, egyszer fiatal az ember, szóval élje ki magát, ha pedig jön a nagy Ő, akkor már úgysem lehet, úgyhogy mindig annak kell örülni, amid van. Tehát én most ezt élvezni fogom!!!

Végreee

Nahát, gondoltam ki kell használnom ezt az estét, így még egyszer utoljára 17 évesen, és alkotnom kéne valami maradandót az utókor számára. Na, nem mintha olyan sok érdekes történt volna velem, amit nem lehet szó nélkül hagyni, de már csak a feeling is jó. Túl vagyok már három, azaz három darab érettségin, utolsó elég visítósra sikerült, de nem baj, jó volt az, legalábbis én élveztem, aztán az eredmény majd eldől. ;)

Amúgy húha, valami összegzés is kéne, hogy milyen volt a 17.évem, nem? Hát az elején elég döcögős, sok sírás-rívás, meg zsaroló, ármánykodó barátnők tömkelege, de aztán megjött az eszem, és végre szabad vagyok, mint a madár, és jobban érzem magam, mint valaha. Na jó, azért még mindig kijut a családi perpatvarokból, de ez mellékes, sosem fog változni már a helyzet, úgyhogy amíg megszökni nem tudok (bár volt már rá kísérlet(A)), addig muszáj elfogadnom a helyzetet, és megpróbálok nem rinyálni.

Aztán pasik, kavarások, és fergetesek bulikból kijutott, de ismeritek a dalt, nem? Még, még, még, mééég, ennyi nem elééég. Szóval nem elég, és remélem a szombati éjszaka is tökéletes lesz, de addig még el kéne jutni, nemde? Szóval azt hiszem, most befekszem a pihe-puha ágyamba, és teszek róla, hogy hamarabb eljöjjön. :P Már csak 3 nap… 

Az őrület határán

Na akkor, most úgy döntöttem, hogy lekötöm a feles energiámat némi blogolással. Szóval a szombati fetrengés (igen, másra nem volt energiám… kurva másnaposság) után vasárnap belevettem magam a történelem rejtelmeibe, és mit ad isten este ki ír rám msn-en? Hát persze, hogy A. 8-) Hát fasza. Megint jól eldumáltunk mindenféléről, sőt még a péntek esti kis kalandomról is meséltem neki (ő kérte), és megint ott lyukadtunk ki, hogy szombaton lehet lenéz kedvenc kis szórakozóhelyemre (ahova már legálisan is be fogok tudni menni a hétvégén)… Aha, persze, eddig kettőből kettőször nem volt ott, ahol mondta, szóval hagynom kéne a picsába, ő is megmondta, hogy elbaszta a lehetőségeit, jól tudja, de mégis… úgy jól érzem magam vele, mindenről tudunk beszélni, bár a kémia ki tudja hogy működne közöttünk. Érdekes az egész szitu…

Aztán meg L. miatt is az őrület határán vagyok, egyszerűen még most sem vagyok képes felfogni, hogy mi az isten volt az péntek este, csak azt tudom, hogy jó volt, és újra akarom élni.:$ De hogy az istenbe jött neki, hogy ölelgessen, és a többi? Nem akarom, hogy behülyítsen, mert annak rossz vége lesz, nagyon bosszúálló vagyok én is, de nem így kéne hozzáállni, csak baromira félek. :| Mert ugyebár hallottam vlmi beszélgetés foszlányt, de csak annyit h kavarás, vagy kavarni – a haverjának mondta - , és áhh… az istenért se rémlik több. Szóval remélem nem szivatott, de akkor miért venne ki szabit, nem? Na, már ha kivesz, vagy egyáltalán elengedik? Mindenesetre én már most tökre be vagyok zsongva miatta :$, és nagy csalódás lesz, ha nem jön el. :( De reméljük, erre nem kerül sor. Ne kerüljööön *hiszti*

Na de jó lesz, ha az érettségire koncentrálok, és nem rá gondolok minden második percben,  úgyhogy matekozom egy picit, aztán lehet írok még ma, mert nem szabad megkattannom. Azoknak, akik pedig érettségiznek, további sok sikert, és kitartást, a hétvégén meg jöhet a hatalmas érettségi afterparty. ;)  

(Bolond) ballagás

Szóval megvolt a ballagás is. Reggel 7-kor már a fodrásznál, meg a sminkesnél ültem hatalmas karikás szemekkel, és volt vagy 2 óra, míg késznek mondható állapothoz jutottak, de esküszöm megérte. Én még sose jöttem ki úgy fodrásztól, hogy ekkora mosoly lett volna az arcomon, de most csak úgy sugárzott a pofim. Szóval remekül indult minden. Bár anyám reggel már elsírta magát, ami egy „kicsit” sok volt, de hál’isten csak annyi időm volt, hogy felöltözzek, és már mentünk is a sulibi (ugyanis nekem min. egy órával előbb ott kellett már lennem, ezért előbb eldobtak). Ott J-vel megejtettük az ajándékozásunkat, és jajj irtó édes mackót, meg ilyen emlékidézős kis lapocskákat írt, és azt fűzte össze, amin a legeslegjobb, meg legemlékezetesebb, amolyan „csak mi értjük” dolgaink vannak, persze a teljesség igénye nélkül. Nagyon tetszik, sőt hát az nem is kifejezés, imádom, ahogy J-t is! ♥ Szerencsére könnyek nélkül átvészeltük mind az ajándékozást (pedig majdnem eltörött a mécses az olvasgatás vége felé), - mind a ballagási ceremóniát. Bár ha igazán őszinte akarok lenni, akkor végigvisítottuk az egészet, és ezt semmi sem tudta beárnyékolni: hogy a sarkaink a fűbe süppedtek, hogy a macskakövön majd kibicsaklott a bokánk, és hogy a végére eleredt az eső. Jó volt ez így, ahogy volt… egyszerűen tökéletes. ^^ . Pedig nem gondoltam volna, mert hát mégis bennünk van az, hogy el kell válni, de még nem fogtam fel… mondjuk addig jó, mert én nem is akarom, egyszerűen nem vagyok hajlandó!

Délután meg nálunk volt az össznépi ramazuli, összegyűlt a család, nagy evés-ivás, és még a 18. szülinapomat is „megünnepeltem”. Jesszus, ilyen fényképes tortát (is) kaptam, meg egy csodaszép ezüstkarkötőt a kedvenc unokatesóméktól (K-éktól), meg csináltattak kiskori képekből kollázst *-*, a többiektől meg ugye sok zsét, meg a telómat ugye előlegbe megvettük. Kis szerelmem… ^^ Aztán a szerenááád… áá, baromira élveztem. Mindenki ivott, cigizett (igen, megint elcsábultam, de mentségemre legyen J. megengedte:$ ) meg röhögtünk egy csomót, persze énekeltünk is( a pia nem is képzelitek mit hozott ki belúlün xD), meg minden. Először ofőhöz mentünk, ott még minden lightos volt, de jól éreztük magunkat, aztán meg helyi járattal mentünk a városba, és kezdődött a lerészegedés út közben… jelentem az est végére sikerrel jártunk. ;) Mindenki beszélt mindenkivel, mindenki ölelgetett mindenkit, jöttek a nagy vallomások és miegyéb. Persze drágalátos barátnőmmel(J.) is alkottunk nagyokat, mikor bementünk az egyik kocsmába csak pisilni, meg lemaradtunk a többiektől, meg miegymás, ránk jött a szokásos szeretetroham is, ami persze mindig jelen van, de azért mégis olyan jók ezek az iszákos éjszakák. ;)Szóval ez az este tuti, hogy bekerül „AZ esték” közé. :P Persze, azért voltak érdekes dolgok, ugyanis az egyik osztálytársam (D.) mindig hülyéskedik suliba, hogy így bejövök neki, meg úgy, és én meg mondtam, hogy írjon nekem levelet(de ez még napokkal ezelőtt volt). Na, gondolhatjátok, tegnap én be voltam készülve, ő nem, J. is, és számon kértem, hogy miért nem írta meg. Aztán a végére az sült ki belőle, hogy a srác komolyan érezhet valamit, én meg ott beszéltem neki a hülyeségeimet, hogy úgysem hiszem el, meg hogy írja le, meg ilyenek, nagyon gáz… J. meg még rátett egy lapáttal, mikor is clubba táncoltam egy csávóval, és elhúzta tőlem, mondván, hogy táncoljak D-vel. Az meg amilyen zavarba volt rám se akart nézni, szóval duplán égő volt. Utána meg összeakadtam valami másik sráccal, aki meg smárolni se tudott -.-” nagyon poén volt xD, ráadásul a zene is szar volt, de szerencsére ott volt Zs., akivel tök jól elbacultunk, meg nyomtuk a gagyi zenékre ezerrel, szóval tök élveztem. *-* Nagyon sokat röhögtünk, pedig leérve nem gondoltam volna, hogy ennyire perfect lesz az este. :P Aztán meg megláttam Lego-t, meg a haverját, akivel múlt szombaton smároltam, és odajöttek köszönni, meg minden, de mi Zs-vel visszamentünk táncolni, ja meg ki ne felejtsem balhé is volt ám, és majdnem nekünk estek, de szerencsére időben elhúzódtunk. Kész mázli. ^^ Na de Lego, szóval nem is emlékszem túl pontosan, csak arra, hogy „második”találkozásunkkor megint elcsórtuk (a közben előkerülő) J-vel a sapijukat, én meg folyton a karkötőjét akartam, de mint mindig, most sem adta oda örökre, sőt most még elcsórnom sem sikerült. =( Meg kérdezgették, hogy hány éves vagyok, aztán meg mi tőlük, hogy ők mennyik, de először mindketten kamuztunk „természetesen”. (A) Később persze mindenre fény derült. ;) Aztán közbe kimentünk inni, visszajövetelünkkor meg megpihentünk egy picurkát, de nem kell félni, csak pár perc volt. Utána meg… nem emlékszem már (olyan hülye vagyok, hogy pont ez maradt ki) hogy hogy kerültek oda, de R. és L. jöttek hozzánk táncolni, és volt valami cigi elvevős sztorim, hogy R. épp át akarta adni L-nek de végül én szívtam el a végén, R. meg átkarolta a derekamat, és az „én cigimből kért” szóval jah… utána meg az rémlik, hogy táncoltunk, és L. megint elkezdte a hülye smárolós mutatványát, én meg odamentem megütni(A), de persze röhögve, ő meg mondta, hogy na végre, hogy odamentem hozzá, mert erre várt. :$ Aztán megint kimaradtak dolgok, és megint csak az rémlik, hogy állunk a táncparkett szélén és L. tök szorosan ölel, olyan „nem engedlek el” feeling, és győzköd, hogy menjek ma is bulizni, mert a haverjának (nem annak, akivel kavartam) szülinapja lesz (ami lehetetlenség, mivel hétfőn érettségi) és nézett rám a boci szemeivel, de hát mit tudtam volna mondani, minthogy nem. De nem nagyon nyugodott bele, vagy fél órán át könyörgött, és nekem meg állnom kellett a pillantását, hát behalás volt esküszöm, majd elolvadtam. Ráadásul még puszilgatni is kezdett az arcomon meg a nyakamon, és hát gondolhatjátok, hogy nem bírtam ellenállni… *akaratgyenge*. Szóval igen, smároltunk, és csak később vettük észre, hogy a haverja eltűnt, aki megjegyzem egy méterre se állt tőlünk, szóval igazán gáz, így utólag visszagondolni rá, hogy két haver… de hát basszus, nem én nyomultam egyikre se, és Lego is gondolkozhatott volna, vagy én nem tudom, mindenesetre elég érdekes az eset. Mert amíg ő a máról győzködött én addig a jövő hét szombatról őt, de hát dolgozik, de most úgy tűnik, hogy megpróbál szabadságot kivenni :$ és ott lesz a szülinapomon, ami azért durva. :O De majd meglátjuk mi sül ki belőle, mindenesetre úgy vált el, hogy majd jövő héten onnan folytatjuk, ahol most abbahagytuk… akkor most félnem kellene?J-től mindenképpen, mert ő igencsak tart ettől az ismeretségtől, vagyis hogy mélyebb lesz, mert vannak dolgai a csávónak 8-), szóval jah, van bent igazság. Mindenesetre komolyan kéne már egy csajos este is, bár ezek is azok, de azért mégis… *-*

Most mi lesz?

Na, ma se tudok lefeküdni bejegyzés nélkül… oh yeah, egyel több dolog, amire rá vagyok függve mostanság. Szóval milyen is volt a napom? Olyan snassz, és nyomasztó. Reggel eldöntöttem, hogy nem érdekel a töri, én ugyan nem kelek ki a pihe-puha ágyamból tanulni, és így is lett. Mert hát tök jófej a tanárunk, utolsó előtti nap dogát oszt, amikor nincs is óránk, aztán meg még elvárja, hogy aznap amikor is elkér egy másik óráról, akkor felelj is le a jobb jegyért… na persze, kit néz hülyének? Na de hagyjuk is, nem baszom fel az agyam. Viszont az eléggé szar érzés volt, hogy láttam, hogy J-nek valami baja van, amit ő is beismert, de az istenért sem tudjuk, hogy mi az. Ez a legszörnyűbb… pedig esküszöm, én olyan szívesen segítenék neki, meg tudom, hogy el is mondaná, ha tudná, de hát nem így van. Jó persze most tök stresszes időszakot élünk, mindjárt itt az érettségi, meg ballagás pénteken, meg ugye a kusza pasi ügyek, szóval érthető, csak mégis ramaty érzés ez a tétlenség, de csak megoldódik minden. Aztán lássuk csak mi volt? Ballagási főpróba, amit lezavartunk fél óra alatt, bár az is tök felesleges volt, meg végre kész lett az a nagyon ocsmány tablónk, J-vel shoppingoltunk, bár olyan hisztisen, hogy csak na, és persze null eredménnyel – vagyis, ha nem csórták el, akkor holnap visszamegyek azért a fekete topért, amit kinéztem – meg persze nem maradhatott ki a fagyizás sem. A nap legjobb része. ;) Utána meg anyával mentünk egy újabb vásárló körútra, és lett egy szépséges cipellőm, aztán meg tanulhattam -.-”, éljen az érettségi! Este meg rám írt A. … nem mondom, jó érzés, hogy mindig Ő ír:$, de valahogy túl lassú a tempó. Mármint az a hülye szerda is elmaradt, most meg újból előhozta a találkozás témát, felvetettem a pénteket, de arra már van programja, szóval meglátja mi lesz még, de én most komolyan nem fogok arra számítani, hogy ott lesz, és akkor nem koppanhatok, nem csinálok dühből hülyeséget, se semmi ilyen. Csak be is tudjam tartani ;)  

Elmebaj

Nahát-nahát, nem gondoltam, hogy ennyire rá fogok függni erre a blog témára, de hát megtörtént… Én nem is tudom mi van velem. Mindenesetre pasik és barátnők terén megy a kever-kavar elég rendesen. Először is barátnők: ott van V a volt legjobb barátnőm, tudjátok életem baklövése kategória, akivel nem szakadt meg az összes kapcsolatom, Face-n még beszélünk üzikbe, de még ott is sikerül kiidegelnie. Valahogy nem tudunk túljutni bizonyos témákon, pedig kéne... De ami a legszörnyűbb, hogy tudom, hogy már maga a beszélgetés is csak megszokás, mégis azért érdekel, mi van vele, bár egyre kevésbé, de mindegy is, nem fecsérlek rá több időt.   

Pasik meg… hát ugye kavargatok jobbra-balra, ami akkor épp jó, meg áh, mit jó? Fantasztikus! De azért mégis bennem van, hogy jó lenne valami komolyabb kapcsolatféleség is: hozzábújni, megcsókolni, amikor csak akarom, és ilyenek… Bár nem tudom, hogy bírnám, hogy csak egyre koncentráljak, de azért menne szerintem. :$ Szóval most vágyálmaim tárgya A., akivel egy csütörtöki buliba ismerkedtünk össze, ott meg volt az első csók, ami elég szarra sikerült, de totál ki voltam készülve lelkileg, és mást képzeltem a helyébe(igen, az meg egy előző szombati csávó volt, Mr. Miskolc) szóval jah. Most akkor döntsem el, hogy miért volt rossz, mi? Ezt mással nem, csak egy again csókkal lehetne eldönteni, ami megeshetett volna Szerdán, csakhogy a csávó nem jött el. A többit meg már leírtam előrébb… szóval nem tudom, mi legyen, össze vagyok zavarodva de teljesen. 

Locsolkodás?

Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindig is utáltam a Húsvét hétfőt. Sőt, egyenesen borzongok, ha rá gondolok az év többi napján. Hát tegnap is így volt… nagyon nem vártam a mát . Reggel aztán jött a tesóm „megöntözni”, szerencsére csak parfümmel, bár mondjuk ez az ő szerencséje, mert ki is vágtam volna a szobámból, ha szódásszifonnal, vagy esetleg vödörrel áztatja az ágyam, ugyanis még aludtam. -.-”Aztán apa járt el hasonlóan (komolyan, nem nőtt még ki belőle?) aztán meg jött vagy fél tucat srác, és előkerültek a jól bevált vödrök, az udvaron hatalmas nagy tócsa, és csak hogy boldog legyen az utókor, az egészet kamerára is vették. Fasza. Mindenesetre sokat röhögtem, meg jó volt beszélni velük pár szót, szóval amennyire nem vártam, annyira jól sült el a dolog. Igaz, egy vizespóló verseny meg se kottyant volna ezekután (még a bugyimból is csavarni lehetett a vizet) de legalább van kire fogni, ha tüdőgyulladást kapok (A), főleg hogy betegeskedek már vagy egy hete. De nem baj, majd iszom a kis neo citran-omat, és csak kigyógyulok péntekig, ugyanis akkor ballagok. Hát nem tudom, várom is, meg nem is… mindenesetre előtte tuti mindenki idegbeteg lesz, meg felbasszák az agyam, sőt új fodrászhoz is megyek, szóval rizikó lesz az egész. Na de az este a lényeges, együtt lesz az osztály, lesz szerenád, és úgyis mindenki be fog baszni, és majd partyzunk együtt egy jót remélhetőleg, bár nekem elég lenne csak J-vel is, a többiek már nem érdekesek(A) :$             

Gigaparty

Úristen, a tegnapi nap valami frenetikus volt. Esküszöm, csakis szuperlatívuszokba tudok róla beszélni, na meg visszagondolni is rá. *-* Az elején persze minden döcögősen indult, mert hát ki, ha nem én késtem le majdnem a vonatot. Vicces volt, mondhatom, mindenesetre megérkeztem, és ez itt a lényeg. Érkezésem után pedig találkoztam drágaságos barátnőmmel J-vel, és a bátyja(D.) barátnőjével E-vel, akikkel ellátogattunk Vadászba, mondván meglessük D-t, ahogy pincérkedik. Hát az egész szitu nagyon gáz volt, először nem is mertünk benyitni, mert épp esküvő volt, de aztán végül is igen, és majd egy órát ültünk a kis italainkat szürcsölgetve, hát mit ne mondjak halálpoén volt. Utána meg bevásároltunk kajából és piából, majd találkoztunk egy ismerőssel, H-val (megjegyzem rohadt jól néz ki a csávó *olvadozik*) aki kábé úgy vezet, mintha gyorsulási versenyen lenne, és ezt volt részünk megtapasztalni is, bár meg kell jegyezni én irtóra élveztem az ámokfutását.(A) Aztán megcsináltuk a kis mirelitpizzánkat, és kezdődött az este, az eleje elég kis lightos volt, de aztán kész házibuli kerekedett négy csajjal, meg vagy egy tucat(bár lehet keveset mondok) pasival. Ittunk, meg zenéztünk, röhögtünk meg dumáltunk a totál ismeretlen társasággal, és jól éreztük magunkat, csak aztán a hülye szomszéd telefonált, hogy nem tudnak aludni a gyerekei. Hát most nem akarok durva lenni, de ki nem szarja le? Szóval elhúztunk a kedvenc törzshelyünkre, de hát előtte még összefutottunk azzal a böszme pasival, és én eskü azt hittem, hogy elgázol minket. Leállt az utca közepén pattogni velünk, meg ordítani szó szerint, még a kocsijából is kiszállt, szóval fasza volt. Nyomorék…

A buli meg áhh… rohadt jó volt. Összefutottunk pár ismerőssel, és először velük táncoltunk (RnB party volt az alsó, rendes meg a felső szinten) aztán meg valahogy leragadtam valami csávónál, és hát gondolhatjátok mi lett a vége… igen, sötét „sarok”. (Ja, amúgy meg kell említeni, hogy totál nem úgy indultunk neki az éjszakának, hogy inni fogunk, sőt megbeszéltük, hogy lightosra fogjuk a témát, ahhoz képest bazira sikerült bebasznunk(A), és alig álltunk már a lábunkon.)Na de a saroknál tartottunk… szóval a csávó igazán tudott valamit, mert áhh és uhh… bazijó volt , de nem tudom, belém szállt a kisördög vagy mi, mert ahogy elhagytuk a kis helyünket, én rögtön más préda után néztem. A csávó meg is jegyezte, hogy miért táncolok mindenkivel. Hát kérdem én, hol él ez? Nekem kell a szabadság! Aztán meg nem is tudom hogyan, de találkoztam egy másik ismerőssel Legoval, és tök megörültem neki. Már régóta mondogattam J-nek, hogy látni akarom, mert múltkor is jól elvoltunk, és hát most is, de csak haveri szinten, meg húztuk egymás agyát, táncoltunk, és ennyi. A haverjával meg… khm… máshogy jobban.(A) Hát nem volt semmi az sem, esküszöm legszívesebben el se szakadtam volna tőle, meg a csókjaitól, annyira kívántam. Fúú de baromira visszamennék az időben. :$ L. meg nem győzött halálra szivatni, de persze nem hagytam magam, mert mindig „megvertem”, meg folyton a sapiját, meg a karkötőjét nyúltam le. Szóval jól elvoltam velük, a másik haverját sikerült visszafognunk egy kis bunyótól, és szinte egész este az alsó szinten nyomtuk(megjegyzem a csávók is baromi jól táncolnak, ami nekem külön jó pont, hogy nem egy szerencsétlen jobbra-balra lépegetős macsóval hozott össze a sors), és sajnos cigiztem is -.-”.  Pedig durva, mert L. haverjától(a smárolós) még én vettem el a cigit, mert majdnem kiégetett, erre meg… áh, jó vagyok de tényleg. Az est végére meg J-vel közös osztálytársunkat sodorta arra a szél( jaa, J-t meg is locsolták, és szegényem folyton azt érezte, hogy tök büdös a haja xD), akit nagyon utálok (ő volt az, aki kilencedikbe, vagy tizedikbe szerelmes verset írt nekünk xD)és mindenáron be akartam hülyíteni, de még szerencse, hogy J. nem engedte:$ Szóval áh, baromi jó volt az egész este, bár szerettem volna többet lenni drágalátos barátnőmmel(és ezért lelkiismeret-furdalásom is van) - aki most épp a nagyjánál dekkol, és durva, de már hiányzik a bolond feje, hiába beszéltünk telón -, de remélem a pénteki szerenád utáni bulájba bepótoljuk. ^^ 

Hihetetlen.

Ez az egy szó elmond mindent a pasikról. Komolyan mondom, nem hiszem el, hogy EZEK tényleg MINDIG a csajokat bírják hibáztatni. Mi volt szerdán is? Épp a legjobb barátnőmmel(J.), és a „nővérével”(Zs.) mentünk bulizni(akivel később találkoztunk), előtte persze volt minden, ami kell, csajos vásárlós nap az egyik plaza szerűségbe, ami sikertelensége ellenére (azaz nem találtuk meg az álomruháinkat) is irtó jó volt, mert rettentő sokat bacultunk. Na de aztán piákból legalább sikerült bevásárolnunk, gondolva az estére, azaz az alapozásra. És hát el is jött…

Az alapozást megejtettük a fürdőkád mellett (igen, kicsit extrém helyeken szoktunk iszogatni(A)) meg persze a beszélgettünk erről-arról, izgisebbnél izgisebb, és főleg pasis témákról. Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádom az ilyesfajta estéket, a pia mindenkit felold (bár mondjuk alapvetőleg is nagyszájú és őszinte teremtésnek tartom magam, de azért elegendő alkoholmennyiség után az én szám is gyorsabban pörög) szóval minden tökéletes volt. Még az a fránya fejfájás, meg betegség is egyre kevésbé zavart… találkoztunk Zs-vel aztán meg elkezdtük ismét szidni a pasikat, ugyanis most mindhárman „pasigonddal küzdünk”… na nem, nem kell megijedni, nem a hiányukba, ugyanis mindhárman elég jól nyomjuk a táncparketten, amit azért valljuk be nem sokan mondhatnak el magukról (és most nem az egoizmus szól belőlem, csak ha vlki végig néz a táncparketten irtó jókat szakadhat „egy-két” önjelölt táncot imitálón). Szóval nagyba beszéltük, hogy már klubot alapíthatnánk, mert hogy ha egy pasi 10 csajt smárol le egy éjszaka alatt, akkor húú mekkora macsó, de ha mi tesszük ugyanezt (márpedig miért ne tehetnénk, hiszen egyikünknek sincs most párkapcsolata)akkor meg mekkora szajhák vagyunk. Felháborító esküszöm! És hát nem megtörtént? Az este elején még vártam az „aktuális találkámat”, táncoltunk a csajokkal, meg persze jöttek-mentek a pasik körülöttünk, de az angyalka a vállamon ülve, na meg persze a csajok is meggyőztek róla, hogy viselkedjek, hátha befut. Hát nem futott! Először rettentően dühített, de aztán már nem is érdekelt, csak az bosszantott, hogy minduntalan kerestem a szemmel. Ja, ha még nem említettem, „megszöktem otthonról a barátnőmnél alszok dumával” szóval a fényképezőgépet is kerülnöm kellett… de aztán volt egy srác, J. bátyjának a haverja, akivel már náluk is találkoztunk, de nem beszéltünk meg semmi. Hát mit ne mondjak, az a tipikus „huhúú”típus, aki még ráadásul táncolni is tud, szóval nekem tipikus álompasi. És hát igen, odajöttek táncolni, mi meg táncoltunk külön is, valljuk be elég közel. Az egyik hobbim, hogy imádom megőrjíteni a pasikat a táncommal, szóval be kellett vetni magam, és sikeres is voltam *büszke* ő is ezt  mondta. Sőt, el volt hűlve, hogy ugyanaz a lány vagyok, akivel találkozott? Hát erre mit lehet mondani? Nem tudom mit nézett ki belőlem korábban… Szóval egymásba gabalyodtunk, de csak tánc terén(SAJNOS), na jó volt egy nyakharapdálás, amit Ő kezdett ELŐBB, én meg csak visszaadtam neki(A) de hát istenem. Néha össze-össze futottunk, táncoltunk, ami irtó jó volt, meg egyszer odajött, hogy J. mondta neki, hogy vigyáznia kell rám (aha, mint másnap kiderült igazi kamugép a csávó)de én akkor épp mással voltam, szóval nem nagyon törődtem vele. Aztán az est végén ismét együtt táncoltunk és engem le se lehetett lőni, a srác(N.) csodálkozott is nagyba, hogy hogy bírom ennyire, de aztán mennünk kellett, és végül is két puszival váltunk el, mert ugye mentünk haza J-ékhez. Tökre fel voltam dobódva még másnap is, bár nem megszokott, hogy valaki ne smároljon le, de hallottam, hogy most szakított a csajával, én meg ugye nem akartam nyomulni, mert van bennem annyi tartás. Áldom az eszemet érte… ugyanis épp ma derült ki, hogy N. teljesen máshogy adta elő a dolgokat, és a barátjának (J. tesójának) elmesélte, hogy mennyire be voltam indulva, meg hogy szétharapdáltam a nyakát. Hahóóó, megerőszakolni nem erőszakoltam meg talán? Ő kezdte, és nem én nyomultam! Úgyhogy fasza, most én érezzem szarul magam, vagy mi van? Hát nem fogom! Esküszöm, legközelebb csak azért is rámászok valakire a szeme előtt, aztán akkor majd nem lesz fogalomzavaros, és még alapja is lesz a hülye pletykáknak… mindenesetre az az este akkor is jó volt, úgyhogy szombaton folytatást igényel több akcióval.:$ ^^  

P.s.: A "ribancok" klub tehát megalakult ;)             

Kezdetek...

Nos, úgy döntöttem, hogy sok-sok gondolkozás, és nyúzás után, én is csatlakozom a blogolók népes táborához.(A) Gondolom, először jól jönne egy kis bemutatkozás… szóval akkor kezdjük is! 17 éves (nemsokára 18 *juppíí*) lányka lennék, aki amióta csak az eszét tudja, imád táncolni. Igen, tudom, hogy sokan vannak így vele, de nekem a tánc nem csak egyszerű szórakozás (ezt a 11 éves „pályafutásom” is mutatja), sokkal több annál. Örömömet-bánatomat ebben élem ki, és hihetetlen mennyire megnyugtató tud lenni. Mikor táncolsz teljesen kikapcsol az agyad, megszűnik körülötted minden, és csak élvezed az egészet. Nem tudod megjátszani magad, elárulja, hogy kis is vagy valójában, legalábbis én ezt így gondolom. Na de lapozzunk! Szóval a tánc mellett még imádok írni is, bár erre mostanság nincs sok időm, no meg ihlethiányban is szenvedek, de van egy „rövidke”(50 fejezetes) történetem publikálva egy másik oldalon, és hát ki tudja, lehet fel is pakolgatok ide pár fejezetet, hogy mindenki kénye-kedve szerint garázdálkodhasson. :) Ezek mellett imádom a csokit, a whisky colát(különösen), a rettentő jó partykat, az éjszakába nyúló, illuminált állapotban történt beszélgetéseket, az idézeteket, a tesiórás visítással teli röpizéseket, a gumicukrot, és még sok mást, de a legeslegjobban a barátaimat. ♥ Igen, gondolom kicsit meglepő, hogy nem a családomat helyeztem minden elé, a legeslegelső helyre, de nálam így hozta a sors. Nem jövünk ki túlzottan, igazából soha nem is jöttünk. Nincs velük sok jó, mézes-mázos történetem, persze akadnak azért (főleg a nagymamám miatt, komolyan nála jobb ember nincs is a földön ♥) de nem túl jellemző. Anyámmal például teljességgel lehetetlenség együtt élni, ha épp nem ordibálunk, vagy nem parancsolgat, akkor leragadunk a sablon kérdéseknél: Kaptál jegyet? Miből írtok? Mondhatom, érdekfeszítő. De ez még a jobbik eset, ugyanis nem túl jó, hallgatni, amiket a fejemhez vág, egy-egy heves pillanatában(ami napjában többször előjön neki), de legalább elmondhatom, hogy sok mindenre megtanított az élet. Az a naív lányka, aki egykor voltam már nincs, sőt, kezd felnőni teljesen. Viszont a nagyimat (a papámat, és anya tesóját) rettentően imádom - nem hiába, sokan mondják, hogy hasonlítunk -, ugyanolyan cserfes szájú, és nyersen őszinte, ahogy én is. Nem érdekli, hogy kit bánt meg, ami a szívén az a száján, és ezt nagyon tisztelem benne, és örülök, mikor hallom, hogy mondják, hogy rá ütöttem… teljességgel büszke vagyok rá.

Aztán persze ott vannak a volt és jelenlegi barátnők is… hát e téren is érdekes az életem. Az első legjobb barátnőm, nevezzük D-nek sok-sok éven át a családom volt, és ugyan ma már nem vagyunk jóban, mert úgy alakult a sors, de tudom, hogy rettentő sokat tett értem. Ha nem is mondom ki, de legbelül baromi hálás vagyok neki, hogy olyan sok éven át mellettem volt, hallgatta minden gondom-bajom, és igazán szeretett. Aztán jöttek a baklövések – mert hát a hibáiból tanul az ember – és mondhatni „lecseréltem”(na jó, ez így nem fedi a valóságot, mert ő is csinált dolgokat, amikbe most nem akarok belemenni, de azért mégis…)másra, vagyis V-re. Na, róla inkább ne is beszéljünk, tudom, hogy nem szép ilyet mondani, de életem egyik legnagyobb hibájának könyvelem most már el. Még szerencse, hogy erre viszonylag időben rájöttem, különben ki tudja mi lett volna.

Jelenleg (mit jelenleg, remélem örökre*-*) legjobb barátnőmnek pedig J-t tartom.:$ Gimiben ismerkedem meg vele, és igazából mindig is nagyon jóban voltunk, csak hát… neki is volt más legjobb barátnője, és ahogy fentebb írtam nekem is. Imádom a csajszit, de komolyan! Ő az én kis családom, és mentsváram, komolyan, mindig felvidít. Náluk lenni olyan, mintha kábé egy másik dimenzióba lennék, elfelejtem a gondjaimat, és csak élvezem az életet. Aztán a csajos napjaink is… próbáltatok már fagyiban esőzni (nem, nem elírás, csak az egyik jó pillanatban született kreálmányunk), mert ha nem, akkor feltétlenül próbáljátok ki. ;) Hét napból kábé hatot, ha együtt töltünk, és még így is van miről beszélnünk, amit az éjszakába nyúló beszélgetések is mutatnak :)) Ó és persze vele a legjobb bulizni, főleg, hogy annyira együtt mozgunk, hogy az már lehetetlenség.(A) Ja, és nem mellékesen miatta szoktam rá a piára is, úgyhogy tiszta rossz hatással van rám. Na nemám… inkább én rá:$ Ő inkább az én kis jobbik részem, és fő bizalmasom, aki mindent… TÉNYLEG MINDENT tud rólam. Mostanában például a családi titkok, a kiskori helyeink, és az emlékes dobozaink lettek a fő téma. Irtó jó dolog ám valakinek ennyire megnyílni, bár nem mondom, nem kockázatmentes, de szerintem megéri. ;)  Csak azt nem tudom, hogy mi lesz velem nélküle (ugyanis külön sulikba jelentkeztünk végzősök révén -.-”), de erre inkább nem is gondolok, csak a szépre meg a jóra, amiben mostanában sokszor van részem, hála neki! ♥ Na de nem szaporítom tovább a szót, pedig még annyi dolog lenne, amit leírhatnék, de egyelőre ízelítésnek ennyi is megteszi, remélem.^^