Kezdetek...

Nos, úgy döntöttem, hogy sok-sok gondolkozás, és nyúzás után, én is csatlakozom a blogolók népes táborához.(A) Gondolom, először jól jönne egy kis bemutatkozás… szóval akkor kezdjük is! 17 éves (nemsokára 18 *juppíí*) lányka lennék, aki amióta csak az eszét tudja, imád táncolni. Igen, tudom, hogy sokan vannak így vele, de nekem a tánc nem csak egyszerű szórakozás (ezt a 11 éves „pályafutásom” is mutatja), sokkal több annál. Örömömet-bánatomat ebben élem ki, és hihetetlen mennyire megnyugtató tud lenni. Mikor táncolsz teljesen kikapcsol az agyad, megszűnik körülötted minden, és csak élvezed az egészet. Nem tudod megjátszani magad, elárulja, hogy kis is vagy valójában, legalábbis én ezt így gondolom. Na de lapozzunk! Szóval a tánc mellett még imádok írni is, bár erre mostanság nincs sok időm, no meg ihlethiányban is szenvedek, de van egy „rövidke”(50 fejezetes) történetem publikálva egy másik oldalon, és hát ki tudja, lehet fel is pakolgatok ide pár fejezetet, hogy mindenki kénye-kedve szerint garázdálkodhasson. :) Ezek mellett imádom a csokit, a whisky colát(különösen), a rettentő jó partykat, az éjszakába nyúló, illuminált állapotban történt beszélgetéseket, az idézeteket, a tesiórás visítással teli röpizéseket, a gumicukrot, és még sok mást, de a legeslegjobban a barátaimat. ♥ Igen, gondolom kicsit meglepő, hogy nem a családomat helyeztem minden elé, a legeslegelső helyre, de nálam így hozta a sors. Nem jövünk ki túlzottan, igazából soha nem is jöttünk. Nincs velük sok jó, mézes-mázos történetem, persze akadnak azért (főleg a nagymamám miatt, komolyan nála jobb ember nincs is a földön ♥) de nem túl jellemző. Anyámmal például teljességgel lehetetlenség együtt élni, ha épp nem ordibálunk, vagy nem parancsolgat, akkor leragadunk a sablon kérdéseknél: Kaptál jegyet? Miből írtok? Mondhatom, érdekfeszítő. De ez még a jobbik eset, ugyanis nem túl jó, hallgatni, amiket a fejemhez vág, egy-egy heves pillanatában(ami napjában többször előjön neki), de legalább elmondhatom, hogy sok mindenre megtanított az élet. Az a naív lányka, aki egykor voltam már nincs, sőt, kezd felnőni teljesen. Viszont a nagyimat (a papámat, és anya tesóját) rettentően imádom - nem hiába, sokan mondják, hogy hasonlítunk -, ugyanolyan cserfes szájú, és nyersen őszinte, ahogy én is. Nem érdekli, hogy kit bánt meg, ami a szívén az a száján, és ezt nagyon tisztelem benne, és örülök, mikor hallom, hogy mondják, hogy rá ütöttem… teljességgel büszke vagyok rá.

Aztán persze ott vannak a volt és jelenlegi barátnők is… hát e téren is érdekes az életem. Az első legjobb barátnőm, nevezzük D-nek sok-sok éven át a családom volt, és ugyan ma már nem vagyunk jóban, mert úgy alakult a sors, de tudom, hogy rettentő sokat tett értem. Ha nem is mondom ki, de legbelül baromi hálás vagyok neki, hogy olyan sok éven át mellettem volt, hallgatta minden gondom-bajom, és igazán szeretett. Aztán jöttek a baklövések – mert hát a hibáiból tanul az ember – és mondhatni „lecseréltem”(na jó, ez így nem fedi a valóságot, mert ő is csinált dolgokat, amikbe most nem akarok belemenni, de azért mégis…)másra, vagyis V-re. Na, róla inkább ne is beszéljünk, tudom, hogy nem szép ilyet mondani, de életem egyik legnagyobb hibájának könyvelem most már el. Még szerencse, hogy erre viszonylag időben rájöttem, különben ki tudja mi lett volna.

Jelenleg (mit jelenleg, remélem örökre*-*) legjobb barátnőmnek pedig J-t tartom.:$ Gimiben ismerkedem meg vele, és igazából mindig is nagyon jóban voltunk, csak hát… neki is volt más legjobb barátnője, és ahogy fentebb írtam nekem is. Imádom a csajszit, de komolyan! Ő az én kis családom, és mentsváram, komolyan, mindig felvidít. Náluk lenni olyan, mintha kábé egy másik dimenzióba lennék, elfelejtem a gondjaimat, és csak élvezem az életet. Aztán a csajos napjaink is… próbáltatok már fagyiban esőzni (nem, nem elírás, csak az egyik jó pillanatban született kreálmányunk), mert ha nem, akkor feltétlenül próbáljátok ki. ;) Hét napból kábé hatot, ha együtt töltünk, és még így is van miről beszélnünk, amit az éjszakába nyúló beszélgetések is mutatnak :)) Ó és persze vele a legjobb bulizni, főleg, hogy annyira együtt mozgunk, hogy az már lehetetlenség.(A) Ja, és nem mellékesen miatta szoktam rá a piára is, úgyhogy tiszta rossz hatással van rám. Na nemám… inkább én rá:$ Ő inkább az én kis jobbik részem, és fő bizalmasom, aki mindent… TÉNYLEG MINDENT tud rólam. Mostanában például a családi titkok, a kiskori helyeink, és az emlékes dobozaink lettek a fő téma. Irtó jó dolog ám valakinek ennyire megnyílni, bár nem mondom, nem kockázatmentes, de szerintem megéri. ;)  Csak azt nem tudom, hogy mi lesz velem nélküle (ugyanis külön sulikba jelentkeztünk végzősök révén -.-”), de erre inkább nem is gondolok, csak a szépre meg a jóra, amiben mostanában sokszor van részem, hála neki! ♥ Na de nem szaporítom tovább a szót, pedig még annyi dolog lenne, amit leírhatnék, de egyelőre ízelítésnek ennyi is megteszi, remélem.^^