(Bolond) ballagás

Szóval megvolt a ballagás is. Reggel 7-kor már a fodrásznál, meg a sminkesnél ültem hatalmas karikás szemekkel, és volt vagy 2 óra, míg késznek mondható állapothoz jutottak, de esküszöm megérte. Én még sose jöttem ki úgy fodrásztól, hogy ekkora mosoly lett volna az arcomon, de most csak úgy sugárzott a pofim. Szóval remekül indult minden. Bár anyám reggel már elsírta magát, ami egy „kicsit” sok volt, de hál’isten csak annyi időm volt, hogy felöltözzek, és már mentünk is a sulibi (ugyanis nekem min. egy órával előbb ott kellett már lennem, ezért előbb eldobtak). Ott J-vel megejtettük az ajándékozásunkat, és jajj irtó édes mackót, meg ilyen emlékidézős kis lapocskákat írt, és azt fűzte össze, amin a legeslegjobb, meg legemlékezetesebb, amolyan „csak mi értjük” dolgaink vannak, persze a teljesség igénye nélkül. Nagyon tetszik, sőt hát az nem is kifejezés, imádom, ahogy J-t is! ♥ Szerencsére könnyek nélkül átvészeltük mind az ajándékozást (pedig majdnem eltörött a mécses az olvasgatás vége felé), - mind a ballagási ceremóniát. Bár ha igazán őszinte akarok lenni, akkor végigvisítottuk az egészet, és ezt semmi sem tudta beárnyékolni: hogy a sarkaink a fűbe süppedtek, hogy a macskakövön majd kibicsaklott a bokánk, és hogy a végére eleredt az eső. Jó volt ez így, ahogy volt… egyszerűen tökéletes. ^^ . Pedig nem gondoltam volna, mert hát mégis bennünk van az, hogy el kell válni, de még nem fogtam fel… mondjuk addig jó, mert én nem is akarom, egyszerűen nem vagyok hajlandó!

Délután meg nálunk volt az össznépi ramazuli, összegyűlt a család, nagy evés-ivás, és még a 18. szülinapomat is „megünnepeltem”. Jesszus, ilyen fényképes tortát (is) kaptam, meg egy csodaszép ezüstkarkötőt a kedvenc unokatesóméktól (K-éktól), meg csináltattak kiskori képekből kollázst *-*, a többiektől meg ugye sok zsét, meg a telómat ugye előlegbe megvettük. Kis szerelmem… ^^ Aztán a szerenááád… áá, baromira élveztem. Mindenki ivott, cigizett (igen, megint elcsábultam, de mentségemre legyen J. megengedte:$ ) meg röhögtünk egy csomót, persze énekeltünk is( a pia nem is képzelitek mit hozott ki belúlün xD), meg minden. Először ofőhöz mentünk, ott még minden lightos volt, de jól éreztük magunkat, aztán meg helyi járattal mentünk a városba, és kezdődött a lerészegedés út közben… jelentem az est végére sikerrel jártunk. ;) Mindenki beszélt mindenkivel, mindenki ölelgetett mindenkit, jöttek a nagy vallomások és miegyéb. Persze drágalátos barátnőmmel(J.) is alkottunk nagyokat, mikor bementünk az egyik kocsmába csak pisilni, meg lemaradtunk a többiektől, meg miegymás, ránk jött a szokásos szeretetroham is, ami persze mindig jelen van, de azért mégis olyan jók ezek az iszákos éjszakák. ;)Szóval ez az este tuti, hogy bekerül „AZ esték” közé. :P Persze, azért voltak érdekes dolgok, ugyanis az egyik osztálytársam (D.) mindig hülyéskedik suliba, hogy így bejövök neki, meg úgy, és én meg mondtam, hogy írjon nekem levelet(de ez még napokkal ezelőtt volt). Na, gondolhatjátok, tegnap én be voltam készülve, ő nem, J. is, és számon kértem, hogy miért nem írta meg. Aztán a végére az sült ki belőle, hogy a srác komolyan érezhet valamit, én meg ott beszéltem neki a hülyeségeimet, hogy úgysem hiszem el, meg hogy írja le, meg ilyenek, nagyon gáz… J. meg még rátett egy lapáttal, mikor is clubba táncoltam egy csávóval, és elhúzta tőlem, mondván, hogy táncoljak D-vel. Az meg amilyen zavarba volt rám se akart nézni, szóval duplán égő volt. Utána meg összeakadtam valami másik sráccal, aki meg smárolni se tudott -.-” nagyon poén volt xD, ráadásul a zene is szar volt, de szerencsére ott volt Zs., akivel tök jól elbacultunk, meg nyomtuk a gagyi zenékre ezerrel, szóval tök élveztem. *-* Nagyon sokat röhögtünk, pedig leérve nem gondoltam volna, hogy ennyire perfect lesz az este. :P Aztán meg megláttam Lego-t, meg a haverját, akivel múlt szombaton smároltam, és odajöttek köszönni, meg minden, de mi Zs-vel visszamentünk táncolni, ja meg ki ne felejtsem balhé is volt ám, és majdnem nekünk estek, de szerencsére időben elhúzódtunk. Kész mázli. ^^ Na de Lego, szóval nem is emlékszem túl pontosan, csak arra, hogy „második”találkozásunkkor megint elcsórtuk (a közben előkerülő) J-vel a sapijukat, én meg folyton a karkötőjét akartam, de mint mindig, most sem adta oda örökre, sőt most még elcsórnom sem sikerült. =( Meg kérdezgették, hogy hány éves vagyok, aztán meg mi tőlük, hogy ők mennyik, de először mindketten kamuztunk „természetesen”. (A) Később persze mindenre fény derült. ;) Aztán közbe kimentünk inni, visszajövetelünkkor meg megpihentünk egy picurkát, de nem kell félni, csak pár perc volt. Utána meg… nem emlékszem már (olyan hülye vagyok, hogy pont ez maradt ki) hogy hogy kerültek oda, de R. és L. jöttek hozzánk táncolni, és volt valami cigi elvevős sztorim, hogy R. épp át akarta adni L-nek de végül én szívtam el a végén, R. meg átkarolta a derekamat, és az „én cigimből kért” szóval jah… utána meg az rémlik, hogy táncoltunk, és L. megint elkezdte a hülye smárolós mutatványát, én meg odamentem megütni(A), de persze röhögve, ő meg mondta, hogy na végre, hogy odamentem hozzá, mert erre várt. :$ Aztán megint kimaradtak dolgok, és megint csak az rémlik, hogy állunk a táncparkett szélén és L. tök szorosan ölel, olyan „nem engedlek el” feeling, és győzköd, hogy menjek ma is bulizni, mert a haverjának (nem annak, akivel kavartam) szülinapja lesz (ami lehetetlenség, mivel hétfőn érettségi) és nézett rám a boci szemeivel, de hát mit tudtam volna mondani, minthogy nem. De nem nagyon nyugodott bele, vagy fél órán át könyörgött, és nekem meg állnom kellett a pillantását, hát behalás volt esküszöm, majd elolvadtam. Ráadásul még puszilgatni is kezdett az arcomon meg a nyakamon, és hát gondolhatjátok, hogy nem bírtam ellenállni… *akaratgyenge*. Szóval igen, smároltunk, és csak később vettük észre, hogy a haverja eltűnt, aki megjegyzem egy méterre se állt tőlünk, szóval igazán gáz, így utólag visszagondolni rá, hogy két haver… de hát basszus, nem én nyomultam egyikre se, és Lego is gondolkozhatott volna, vagy én nem tudom, mindenesetre elég érdekes az eset. Mert amíg ő a máról győzködött én addig a jövő hét szombatról őt, de hát dolgozik, de most úgy tűnik, hogy megpróbál szabadságot kivenni :$ és ott lesz a szülinapomon, ami azért durva. :O De majd meglátjuk mi sül ki belőle, mindenesetre úgy vált el, hogy majd jövő héten onnan folytatjuk, ahol most abbahagytuk… akkor most félnem kellene?J-től mindenképpen, mert ő igencsak tart ettől az ismeretségtől, vagyis hogy mélyebb lesz, mert vannak dolgai a csávónak 8-), szóval jah, van bent igazság. Mindenesetre komolyan kéne már egy csajos este is, bár ezek is azok, de azért mégis… *-*