Éreztétek már, hogy el vagytok veszve? Hogy akárhogy is keresitek, de nem találjátok a helyeteket a világban? Hát ha ti nem is, de én most ezt érzem. Nem tudom, mi van velem az utóbbi pár hétben, de ritka szarul érzem magam. Olyan magányosan, szeretethiányosan, és céltalanul. Főleg esténként jön rám ez a haláldepressziós érzés, és az istennek se tudom elkergetni. Persze vannak jobb, meg rosszabb pillanatok, a jobbak főleg J-nek, és R-nek(ő egy nagyon jó sulis barátnőm) köszönhetőek, akik bírják a sok nyavalygásom, meg vidítgatnak, és erőt adnak állandó jelleggel, a rosszabbak meg… jó lenne már túl lenni ezen az egészen!!! Csak egyszerűen valami nem enged, komolyan, sokszor már azt érzem, hogy belebolondulok ebbe. Este csak Tv-vel tudok elaludni, de még ez sem segít, mert éjszakánként egy tucatszor felkelek, reggel nyűgösen ébredek, este meg rossz érzettel fekszem le… sose éreztem még ilyet, de nem is akarok többé! Nem tudom, mi okozhatja… pedig rá kéne jönni. Jó-jó, azt tudom, hogy félek, hogy a szombat esti buliban viszont látom L-t, de nem akarok már tőle semmit, inkább ne is legyen ott. Ha meg ott lesz, na akkor majd alakul, de inkább nem gondolok bele, nem akarok, nem tudom, hogy fogok viselkedni, és ájh, na mindegy, téma lezárva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése